Látogatók:
Felhasználónév: Jelszó:

A Gyöngyösi Tájfutó Klubról

Edzések helye és ideje

Egyesületünk 2000. januárjában alakult 14 fõvel. Az azóta eltelt idõszakban a sportág népszerûsítésére, "újrahonosítására" törekedtünk népszerûsítõ versenyek rendezésével az általános iskolákban és az Orczy-kertben. Ennek eredményeképpen kialakult egy csapat, amely 10-15 fõbõl áll és rendszeresen részt vesz a helyi és az országos versenyeken, esetenként erõs nemzetközi mezõnnyel együtt versenyezve például Szlovákiában is.

Egyesületünk szinte már hagyományként évente két versenyt rendez a Mátrában:
  • a Gyöngyös Kupát
  • és a Megyei Bajnokságot (Heves, Jász - Nagykun - Szolnok, Nógrád megye részére)
Az egyesület célja, hogy ezt a szép sportágat minél több emberrel megismertesse és megszerettesse Gyöngyösön és környékén, kihasználva a Mátra adottságait.

A versenyekre való felkészülést a heti rendszerességgel tartott edzések biztosítják - amelyek az idõjárás függvényében változhatnak -, ezek mellett lehetõség szerint edzõtáborokat is tartunk, illetve egyéni edzésmunkát is végzünk.

Arra biztatnék mindenkit, aki érdeklõdik a tájékozódási futás iránt, szeretne minél több idõt a szabadban, vadregényes tájakon tölteni, küzdeni a természettel, önmagával és társaival, vagy csak egy jó közösséget szeretne találni, keressen bennünket!

Jelentkezni lehet:

Az edzéseken személyesen:
- Hétfői edzés:
Bővebb infó: Facebook, e-mail, telefon
- Keddi edzés:
- Szerdai edzés:
- Csütörtöki edzés:
- Pénteki edzés:
- Szombati edzés:
- Vasárnapi edzés:
Pontos tájékoztatás és aktuális információ az edzésekről:

06304176176
Vagy a lenti e-mail címen

Tájfutásról:

A legõsibb sportág - a tájékozódási futás. Az õsembernek az élete függött attól, hogy üldözõi elõl vissza tudott-e menekülni védelmet nyújtó barlangjához, vagy eltalált-e számára fontos helyekre. A mai embernek is alapvetõ a tájékozódás: legyen az eligazodás egy ismeretlen városban nyaraláskor, útvonal megtervezése egy hivatalos út alkalmával, vagy csak egy bevásárlás a szupermarketben. A tájékozódás mindennapi szükségletünkké, készségünkké vált. A futásról, a testmozgásról pedig sajnos egyre inkább leszoktunk. A tájékozódási futás, -röviden tájfutás - lehetõséget ad e két, különbözõ (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére.

Mit is jelent a tájfutás?

Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzõk egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdõben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenõrzõ pontokat kell - meghatározott sorrendben - megkeresni a terepen, és a legrövidebb idõ alatt a célba érni. Az útvonalat a versenyzõ a pontok között maga választja meg. A verseny eszközei a tájoló és a térkép. Ez utóbbi speciális jelkulccsal és méretarányban (általában 1:15000 vagy 1:10000), nagy részletességgel ábrázolja a valóságot. A tájfutás klasszikus formájában futva kell a feladatot teljesíteni, de bármilyen helyváltoztatási mód összekapcsolható tájékozódási feladat megoldásával. Különleges megmérettetést jelentenek az éjszakai versenyek.. Sportágunk a kikapcsolódás különleges formáját adja a XXI. század emberének: sport közben visszavezeti a természetbe, az egészséges környezetbe, fejleszti a problémamegoldó és döntésképességét. A tájfutásban az élsport és a családi szabadidõsport ideálisan ötvözõdik. A korcsoport-beosztás (a 10 éves gyermekektõl a 21 év és e feletti felnõttekig 2 évenként, a 35-ös szenior korcsoporttól kezdve akár 90 évesekig 5 évenként) lehetõvé teszi, hogy a család minden tagja megtalálja a maga versenyfeladatát, ellenfeleit. Az egyes korcsoportokon belüli fokozatok pedig - Elit, A, B, C - a feladat fizikai és technikai nehézségében különböznek, kezdõk és gyakorlottak számára más-más kihívást jelentve.

Mit is kell csinálni egy versenyen?

A versenyzõk egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezõk a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, erdõszél).
A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ez oldalain átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér), háromoldalú hasáb alakú jelzés, amelyen azonosító kód látható. Ebbõl lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenõrzõ pontnál kötöttünk ki. A bójánál lévõ lyukasztóval a versenyzõkartonunkon - melyet az egész pályán végigviszünk, és a célban adunk le értékelésre - lyukasztani kell annak igazolására, hogy valóban ott voltunk. És már jöhet a következõ pont, egészen a célig. A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelelõbb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb róka a finom tájékozódást választhatja, amíg agy kevésbé tapasztalt inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással. Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kellõen gyors legyen.

Egy kis történelem

1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. Az elsõ versenyeket Skandináviában rendezték meg, ma is ez a régió a sportág Mekkája. Itt a legeredményesebb, a legtöbb embert itt mozgat meg a sportág. Hazánkban az elsõ tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festõmûvész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében "fertõzõdött meg" a tájfutással. Néhány éves Csipkerózsika-álom után a negyvenes évek elején indult újra útnak a sportág, és erõsödött napjainkig. Két irányzat alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ez vezetett a mai túraversenyekig; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást is fejlesztette. A Magyar Tájékozódási futó Szövetség 1970-ben vált önállóvá, kilépett a természetbarátok akkor már szorongatónak érzett kötelékeibõl. A mai napig három felnõtt világbajnoki aranyérmet szereztünk (1972-ben Monspart Sarolta, megtörve a skandinávok hegemóniáját; 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin, az elsõ Skandinávián kívüli, aki ismételni tudott). A Junior VB-k történetében is szolgálunk legekkel, Domonyik Gábor az 1995-ös VB-rõl két, egy évre rá egy aranyéremmel tért haza.

Az egyesület hivatalos dokumentumai:

Elnökségi Jegyzőkönyv (2008. december 16.)
Közhasznúsági jelentés (2008)
Közhasznúsági jelentés (2011)
Közhasznúsági éves beszámoló (2011)
Szerkesztõk: Füleki Dániel és Tóth Máté | Elérhetõség: gyongyositajfutoklub@gmail.com
Fõoldal Egyesület Tagok Versenyek Eredmények Képek Linkek Támogatók Beszámolók 2003 2004 2005 2006 2007 Régebbi híreink